Kardos Csongor

Az udvaron

Uram, Te ismered halandó
köntösöm lefoszló rojtjait,
reszkető kezemből éledő
vallomáslevelek sorait,
hiszen jobban ember lettél,
mint ahogyan a hó fehér.
De lehetsz bár végtelen Isten,
jóságod valamit nem ismer:
Péter könnyeit belülről.