Kereshetek egy zengő dallamot,
s hiába írok csengő rímeket...!
Fátyolba burkolt, ezer gondolat:
Van, amit eltitkolni nem lehet.
Mint a királyt mesebeli ruhája,
úgy vesz körül minden szó
és hiába
bujkálok régen elvetett
és újra felkapott színes ruhákba,
áttűnik rajtuk, bárhogy leplezem,
a csontváz, amely belső lényegem.
Tudom, a költő burka mindhiába:
didergő lelke mindig meztelen...
