Ó, álomban született versek édessége,
elfoszló agy-protuberanciák!
A Széphez szóltam meg-nem-rebbenő ajakkal,
hogy rámmosolygott és megadta magát.
Van bennünk valami nagymessziről hozott,
egyetlen gyöngyszem, melynek párja nincsen.
Ó bárcsak ezt, ezt lássa meg az Isten:
s ne nyelje el a végtelen bozót!
