avass be titkaidba nyár
hozd el a zöld mezőkkel boldog időket újra
hogy úgy hemperegjek benned
mintha a klímaberendezés gerlehang volna
avass be titkaidba szegénység
keressen üres zsebemben kezem
mint mikor a semmi szabadságát markolva
puritán isteneket szerettem
avass be titkaidba szerelem
add meg azt a remegést újra
a félszeg simítások borzongató kegyelmét
ahogy magunkat kutattuk a másikba hullva
avass be titkaidba költészet
nem baj ha rímtelen jönnek a napok
csak a szabadversek hömpölygését add meg
hogy ebben a szegény szerelmes nyárban tudjam
még vagyok
