Uram, Te küldted őket,
Te adod az írás kegyelmét,
Tőled van írással teli a lelkem,
Tiéd tehát a termés.
Tőled az írás a ciráda,
szavad igazság nedveiből
nyerem az írást,
úgy építkezem, mint egy növekvő fa,
lángja nincs csak tüze,
semmi nem állít meg,
hogy ne daloljak
mikor az erdő zöldell,
mikor szeretet templomot
építek fel az emberekben,
mikor sétáim közben
az utcán meglesem
amint hajlottan
előhozom bizonyságait
egész népemnek...
A holdfény követ
megállapodva bennem
mennybe vontat az ősalázat
pedig panaszom
a valósághoz képest
csak szürke vázlat!...
