Bágyadt arccal sétál a Nap
Nád szegélyű apró tó fölött,
Étket vizében senki sem kutat,
A víg gólya rég elköltözött.
A mezőnek rosszul áll szénája,
Ősz jár rajta, s virágait szedi,
Varjú röppen, károgó nótája
A közelgő fagyot emlegeti.
Karcsú fa gyönyörű lombruhája,
Mint káprázatos nő, úgy ragyog,
A szél udvarol, lágy a suttogása,
Ágakon apró, vetkőző mozdulatok.
A Nap lefelé gurul az égi lejtőn,
Arany fénybe mártja a dombokat,
Szőlőtőkén fürtök ülnek pezsgőn,
Két sárga darázs barát itt mulat.
Magára ölti a Nap éjfelhő kabátját,
Tótükrén táncoló fényét zsebre vágja,
Alkony lépked, hozza szürkülő világát,
A telihold rejtőzik még, nagy batyujába.
