Már rég elvesztettem a magam nyugalmát,
nem akarom megsebezni másét -
de nehéz ez a késhegyre állított élet,
barátok, fájdalmak mind átértékelődnek.
Valahogy elgurulnak a szavak,
mintha szétfolyt volna velem az illúzió.
Hitem hátba szúrt; talán erre várt.
A csalódás polcain rendezgetem sérelmeim,
meg-megpiszkálom a jó öreg géneket,
hogy mindennapi frontjaim elvonuljanak.
Nem akarom egyedül számlálni a darvakat...
Látom, haragom melegebb éghajlatra húz,
megbocsátás lebeg a barázdák felett,
pihenni nyúlik a csend a napkorong alatt.
