Néha felkelünk éjjel,
iszunk pár pohárka vizet.
Aztán meg arról álmodunk,
hogy alszunk -
Pedig tudjuk,
Az elsuhanó gyorsvonatok
bekukucskáló lámpafényei
még szelíden simogatják
az arcunk...
Álmunkban tél van és hó,
sípoló széljaj és kínhideg,
a vélt valóság: kint rideg,
befagyott hangú tó
némán tátogó lékkel...
Végül magunkra tárul az ablak:
fátyolos kétségek között
kimelegedett lélekkel
botorkálunk az aggodalmak
tűhegyes kerítéslécei mögött.
