2012. augusztus 4., szombat

Végh Tamás

Túllépni öröknek hitt, csodaszép pillanatokon,
szívemelő álmokon, nap nap után elpergetve
kezünkből áldó nyaraink hullámzó kalászait,
s tétlen várni, míg felettünk magába roskad az ég.
Dolgunk ma, tényleg ennyi lenne csak itt?!