2012. augusztus 10., péntek

Madár János

Éneknyi idő

Ezek a fák is mi vagyunk,
megérinthető még a kezed.
Ujjaid rácsait emeled homlokomra,
csillag legyen szép emlékezeted.

Az ég most bennünk tornyosul,
mintha magadba zárnál engem.
Engedj szíved alól –
csöndesen fölfelelnem.

Éneknyi idő minden élet,
öklöd a mellemen édes halom.
Áldott tenyered félholdjait
ártatlan fénnyel vigasztalom.

A beszűrődő hajnalokért
vajúdik arcunk szüntelen.
Fájdalom és gyógyfüvek közt
tengernyi sebünk bűntelen.