2012. július 25., szerda

Kovács Daniela

Van-e olyan csönd?

Egy sarkot keresek. Egy puha menedéket,
hol nem érhet utol sem szó, sem tett, sem vád,
ahol égő kínom fájó idegének
végre nyugta lenne, nem gyötörne tovább.

Csöndet keresek. Emlékittas békét,
hol végre betakarhat a jótékony homály,
hol érzékenyre hangolt szívem tompa ércét
összetörhetném, amikor nagyon fáj.

Van-e olyan csönd? Van-e menedék?
Súllyá itatta szárnyamat a könny,
a semmi nyújtja felém aszott csont-kezét,
és álmaimat eltakarja a vigasztalan közöny.