Két jegenyesor összefut,
kis közén eltűnik az út,
az ég kékje, lásd ott fehér,
ahol a földdel összeér.
Amit te látsz, nem a való,
a szem csak ámításra jó,
hisz nem fut össze, nem fehér
az ég; a földhöz el sem ér.
Sudár lomb lombot nem ölel,
a hangra visszhang nem felel.
Jaj, aki tőled elköszön,
ne várd vissza e kis közön,
mert végtelen az út, a tér,
s ki elmegy, vissza sose tér.
