2012. május 11., péntek

Zsiga Lajos

...úgy kellene...

mily´ nemes a lélek
mikor a haláltól fél
amit reggel tennél
délben elfelejted

örökké úgy kellene élned
hogy az elmúlást érezd
mintha mindig utolsó
perced sóhajtana érted
aranyketrecbe zárnád szíved
hogy a bűn ne fertőzze meg
szemedből a vigasztalás
sugarai simogatnák
a szenvedő lelkeket
a jóság és szelídség nyújtaná
felém végtelen kezét
te lennél az EMBER
a végtelen csend a szeretet
a fel nem állított kereszten
öröm és bánat
a síró köveken