2012. május 11., péntek

Varga Nóra

Zápor után

Szeretem a zuhogó nyári záport,
mikor a fák koronája az égbe tekint,
mikor végre megtisztulnak az erdők,
és Isten arcát odafönt szivárvány fedi.
Látom alvó mezőknek feltámadását,
hol már annyi hősi vér dagasztott kovászt,
érzem a kibomló élet sarjadását,
az ősi magyar föld zsíros, fanyar szagát.
Hallom a hegyeknek tompa dördülését,
az évszázadok óta elmormolt imát,
sziklák ereiben végigcsurgó könnyet,
templomi alázatot és feloldozást.