2012. április 11., szerda

Tornay András

verejtékben vergődve virrasztok
s próbálom megtalálni a
hatalmas csöveket, melyekkel
átömlesztheted belém
békességed, bölcsességed, nyugalmad

lázas éjszakák, zaklatott hajnalok ezek
Beszélgess velem, ápolj és simogass, mert
egyre embertelenebb az erdő
s félelmetesek az ösvényen leselkedő szúrós bokrok

verejtékben virrasztok vergődve
s esdeklem az újabb találkozásért
amelyben megértem, hogy
lassú szereteted őrködik felettem

Simogass, ápolj és beszélgess velem.