2012. március 11., vasárnap

Nemeskéri-Orbán István

Anyám kérte, hogy kiáltsak

A Küküllő mentén járok
anyám szíve hajt előre,
évek óta nincs már velünk,
kivittük a temetőbe.

Lába nyomát érzem, látom,
a szeme az én világom,
fogom kezét, amint mutat,
ahogy jelöli az utat.

A Küküllő mentén járok,
hegyet, erdőt, fákat látok,
amelyeket Ő is látott,
kövön járva úgy imádott.

S ma a nyomába én szállok,
kőre állva én kiáltok,
lelke ott jár, álmodozva,
itt hagyva e szép országot.

A Küküllő mentén járok,
szeretem e szép világot,
kőről kőre lépve járok,
anyám biztat, hát kiáltok.