Szemem: a lelkem tükre.
Nézd milyen fakó, fénytelen!
Az időzített ösztön-bomba,
A viasz szív mélyén ketyeg.
Szemem: egy lélek tükre,
De ez a lélek nem az enyém.
A sajátom már útnak indult
A végtelen elmúlás felé.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."