2011. augusztus 16., kedd

Oláh Gabriella

Ha elmúlok halkan...

Egy dal voltam, halk suttogás,
lágy érintés, talán semmi más.
Arcom ködbe vész, hangom fakul,
majd elillanok nyomtalanul...
Egy kimondatlan szó a szájban:
ennyi marad csupán utánam.
Pillanatnyi, röpke létezés,
szomorúan szép szemrebbenés...