Tűnékeny, törékeny pillanatokat őrzök.
Érzem szakadatlan, örök érintésed
átsuhanni az atlantiszi hómezőkön.
Féltelek, szorítlak, - óvnálak -, tartalak.
Csak hűségem az, ami állandó marad,
ha szilánkosra törik a megőrzött pillanat.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."