2011. július 7., csütörtök

Kerstin Söderholm

Először

Először csak tenger volt a szemed.
Kékből zöldbe váltakozva,
s tükröződve, parttalan keresve,
mint a tenger maga.

Aztán csak ember volt a szemed.
Sose láttam ennél mélyebbre hatolót,
megértőt, kutatót,
telve melegséggel, izzó akarattal.

Végül csak bánat volt a szemed.
Emésztő és feneketlen,
csalódott a puszta létezésben,
darabokra hulló, végtelen gyász.

Akkor közelebb voltál hozzám
mindennél itt a földön.

Károlyiné Baka Gyöngyi fordítása