2011. július 13., szerda

Hervay Gizella

Vers egy kék iringóról két változatban

I

Kék iringó. A mezőn virág,
itt, a kezemben áttetsző ujjak bokra,
a végtelen
lengő-kék üzenete.
Szára áttetsző kék, fehér, esengő, gyöngéd,
mint öregek kezefején az erezet,
mint betegek röntgenvilágította teste;
kirajzolódik szerkezete,
védelmet nem kérve, csupaszon,
majdnem meztelenül
hordja szárán, szinte kívül, az ereket.
Ujjait széttárja, belefúrja az égbe,
a szélbe, kéken,
a szememen át a végtelenbe ível
áttetsző, égi-kék erezete.

II

Kék iringó-szárak - neoncsövek
világítanak a búzatábla mentén.
A szívós akarat világít bennük kéken,
szinte eseng áttetsző erezetük,
a lét nagy áramába fogódzva lüktet,
mint halántékon az erek.
A gondolatot is ilyen áttetsző erek védik,
mint e virág nedveit -
már-már azt hiszem,
gondolat kering a kék iringó ereiben,
attól sugárzik.
De a puszta lét is,
a magára nem gondoló virág-lét is
olyan hatalmas, sugárzó,
s ilyen áttetsző szárakon tör fel
újra és újra
egész a gondolatig, s onnan tovább -
Kék iringó-szárak,
ujjaim helyett ujjaim,
kössetek a végtelenhez,
hadd keringjek benne én is,
mint bennetek a nedvek,
bennem kék iringó-gondolatok.