2011. május 21., szombat

Erdei Éva

Ének a tavaszi esőben

Én csak azért énekeltem, mert lelkem
pőreségén megakadtak a szavak,
dúdoltam könnyű kis dallamokat,
s mit távoli kezek üzentek nekem,
slágerként visszatérve, bennem maradt.

Az eső ver ritmust kint monoton,
mint a síneken forgó vonatkerék,
mint egy ütemre beállt szívverés,
s már egy szó sem jön ki a torkomon,
mert minden hang fals, s a dal tévedés.