Sok zsongó dallamot hordozok ma-
gamban, sok színes dallamot szigorú haj-
nali szélben, az egyik kék, a másik ál-
mos és zsong és zsong, zsong a dallam,
a dallam zsong a szigorú hajnali szél-
ben.
Hogy vers lesz-e belőle, nem tudom,
csak a dallam, a dallam ami kell, a dal-
lam, a hűvös, a bűvös hajnali dallam
az őszi borúban.
Ha járok az utcán, velem jönnek a
dallamok is, mint bamba nyáj az okos
pásztor után, furulyám, zengő furulyám
odacsalja.
Ismerem őket; pirosak és kékek a dal-
lamok és lobognak, lobognak fölöttem,
mint a tüzes nyelv, a tüzes láng az apos-
tolok fején, kék glóriába vonva halvány,
szép fejemet, koszorús hajamat.
A dallam halvány pirulás, a dallam
kósza szivárvány, tündöklő szeretet s
magasztos alázat.
A dallam én vagyok.
