2011. április 28., csütörtök

Nagy János

Nr. 26

a szív zenéje, a vonat kattogása,
fény a szemünkön, alkonyodik,
a táj elmerül, letört ágak a semmiben;

arcodra hazatalálok, az út felfénylik a
vonat után, nincsenek határok, csak
a szív szabadesése, s ez az élet;

kegyetlen ez a táj, a világ másik fele,
messze a szakadékok pereme,
belülről vonalakból, szavakból,
kibomlasz a ködből;

s számban a neved, a szeretet
országútjai, látod, suttogó kedves,
itt vagyok, belemosódva én,
a kételkedő, helyetted is;