Szemere Brigitta

Hajnal

Tágul a hajnal,
nap aranyában égbolt
hajlik a dombra.

Ráül egészen,
teste ívbe határolt.
Fény beragyogja.

Ébred a fűszál:
csípős szél, hogyha bántja
gyöngy pereg arcán.

Köd-gomoly indul,
vattacukorként foszlik
- ámul kudarcán.