nem a tökéletes vonz
felnőtté ért bennem már a múlt
s bár jövőm ifjúságát még féltőn hordozom
magamra vettem e világ kínjait
s tudom hogy mit jelent a hullt
aranyba-mártott rőt avar szőnyege
szeretem veled az időt
kimért perceink foglyaként
szabadulásról álmodunk
áldásunk-átkunk összeforrt
s végzetünk az hogy mi vagyunk
Isten kezében...
a megszentelt üveggolyók
