2011. április 20., szerda

Király Levente

Ne nevess ki

Ne nevess ki
és ne vess ki,
partokon ne érlelj
görgetve, simára koptatva,
míg világ a világ.
Hold húzza magához
a Földnek minden vizét ---
helyemből hát ne vess ki,
helyemen ne is nevess ki,
add meg az örök szerelmet,
s hálám lesz végtelen,
míg a Nap hívja magához
a Földnek minden lényét,
szerelmem s engem is,
mert egymáshoz csiszolódtunk,
mint a gyémánt,
lelkünk összeolvadt,
mint tűzhányó lángjai a mélyben.
Szárnyunk a fényes levegőt
kavarja, emelkedünk,
szállunk, röpülünk,
egyre magasabbra,
hol igaz életünk vár,
s ragyogó, romolhatatlan test:
öröklétünk hófehér ruhája.