-részlet-
hunyt pilláim mögött
hallgatom a hajnal
(ilyenkor legszomjasabb a lélek)
apró neszeit...
ki kellene nyitnom szemem
végignézni mozdulatait (is)
- puha gyönyörét
ahogy ébredező fénye
(előbb mindig
gyengéden nyakamba harap)
bőrömmel szeretkezik...
(tudod ...ilyenkor suttoglak
gyöngyházfényű kavicsaim közé
s bár ügyetlenül
de szívből
igazán...)
