2011. április 28., csütörtök

Hollósy Tóth Klára

Lelkifurdalás

Szemed kékje... gyönyörű, kék varázs,
magamban hordom, itt van helyetted,
ha látni vágylak, lehetsz bármily távol,
itt vagy velem, nem vagy elérhetetlen.

Nem muszáj már becsukni sem szemem,
téged keresve magamba látok,
nem teszek mást, befelé figyelek,
s rajzolódsz, látom szomorúságod.

Kezessé szelídülnek messzeségek,
mosolyod mögött a jól ismert lélek
örökre rögzült, percnyi végtelen.

A végleg megőrzött, tovatűnt évek
emlékei a mával összeérnek,
s feljajdul az elfojtott érzelem.