2011. április 28., csütörtök

Hatházi Áron

Meztelenül

Meztelen még nem voltam.
Csak te látod
lelkem titkait.

Csak száz kabátban,
álarcban láttad
vésett ráncait.

Előtted állok pőrén.
Szavaim -
szennyes ruha -
köröttem lehullva.

Sarkokba leszórva
létem száz boga.
Előtted állok némán.
Magamból csontig
kihámozva.
S ütések helyett lám
Te felöltöztetsz
új ruhába.

Neved remegő tűz ajkamon...
Kezed lágy érintés
vállamon...
Ha olykor rám nézel,
hűsítő mosolyod
arcomon.