2011. március 19., szombat

Gere Irén

A lelkeddel simogatsz
-részlet-

...csak a lelkeddel simogatsz az éjben,
- álmomban és néha ébren!
...mintha az arcodat látnám...!
...
...csak nevetsz rám cinkosan,
mint a Hold...,
és eltűnsz hirtelen,
...mint aki ott sem volt!
Néha újra játszol velem!
Aztán az álom tépett foszlányait
kacagva nekem adod...,
de a hajnali fénnyel
hiányodat is rám hagyod!

...a lelkeddel simogatsz az éjben,
- álmomban és néha ébren..., s én érzem!