2011. március 19., szombat

Bédy Lili

Csak egyetlen egy nap

Csak egyetlen egy nap lenne,
mikor semmit sem számít
ki vagy te,
ki vagyok én,
hova és minek születtünk,
csak úgy,
minden indok nélkül
feküdhetnék melléd,
becsukná szemét a tegnap,
és a holnap sem várna
állandóan a küszöbre állva,

figyelném a szád,
mint fűzi egymásba a szavakat,
s csodálkoznék miképp válik
többsoros gyöngysor belőle,
talán az enyém lehetne,
vagy nézném a csendet,
ahogy a párnára lágyan lehull,
de tudom ez is
egy olyan illúzióba mártott ábránd,
mint amikor azt hiszem,
a mézillatú fehér virág
örökké ott marad a hársfán,
s nem jön el a pillanat,
mikor szirmaival csipkét hímez
a fű közt rejtőzködő föld arcára

milyen jó volna,
ha Isten engedélyt adna
a vasárnapi vasárnapra,
hiszen erre vágyik a lélek,
s ő küldte a vágyat,
üljön szorosan melléje.