2011. március 8., kedd

Adam Zagajewski

Egy kínai költemény

Egy ezer esztendeje született
kínai költeményt olvasok.
Szerzője az esőről ír,
mi egész éjjel verte
csónakja bambusztetejét,
s a békességről, mi legvégül
szívébe költözött.
Fura egybeesés csupán,
hogy most is épp november van, köddel
s ólomszürke alkonnyal?
Merő véletlen,
hogy egy másik ember is él?
A költők fölöttébb fontosnak tartják
a különféle díjakat és a sikert,
miközben minden áldott ősszel
könnyek potyognak a pompás fákról,
s ha fennmarad valami,
csupán az eső lágy mormolása
a se vidám, se bánatos
versekben.
Csupán a tisztaság marad láthatatlan
és a napszállta, amikor a fény s az árny
egy pillanatra megfeledkezik rólunk,
sürögve csoszogó rejtelmekről.

Zsille Gábor fordítása