A Földnek lelke virágokat hajt ki,
a költő lelke termése a vers, -
és mindkettő célja: Szépséget adni;
rendeltetett, hogy a Szépségre lelsz(!)
Virágnak, versnek élete nem talmi,
ha búdban hozzájuk fordulni mersz,
a létükkel képesek vigasztalni:
lelked nyílik, s boldogabban ölelsz.
Virágod, ha híven öntözgeted,
a víztől nyer megfrissült életet. -
Régi versnél vagy újra olvasó?:
új életet kap minden régi szó
-a bensőséges, a meghitt, a lágy -,
hogy lelkem lelkedhez kötődni - vágy(!).
