2011. január 5., szerda

Demény Ottó

Szabálytalan sorok a szerelemről

Hagyd hogy a fejed idehúzzam,
a szerelem nagyon is egyszerű.

Az arc vagy, aki megfelel nekem.
Ellentétes vagy rokonképletű.

A szem vagy, aki hálásan ragyog.
A mell, ami süllyed, emelkedik.

A bőr, amit megsimogatni jó lesz,
akkor is, ha majd már ráncosodik.

A kéz vagy, amely fogja életem
s följajduló gyönyöröket okoz.

Nyakszirtemig megrázó remegés,
mindig új ízzel párás pórusok.

A szív vagy, aki befogadni képes
és megérti a gyöngeséget is.

Az ész, akit az ígéret lebír,
de máskülönben meg nem alkuszik.

Akivel egy késpengeélen
megalszom, mert helyet szorít nekem.

Aki vaskemény, aki könnyű,
aki formál, aki játszik velem.

Aki a földet szelíddé teszed
s tündöklővé az igazságot.

Hagyd hogy a fejed idehúzzam,
amíg a többit kitalálod.