2011. január 5., szerda

Balogh Anikó

Hallgatunk

Szemembe merülsz, szemedbe szédülök,
simogató kezed gyöngéden lefogom.
Nem mozdulunk, hallgatunk.
Összefont ujjainkban egymás lüktetése
rejt-jelzi, hogy élünk, szeretünk.
Angyal lebeg fölöttünk,
megszenteli a csöndet.