2011. január 15., szombat

Beke Zsuzsa

Itt vagy

Maradj, nézlek,
a múlt előttem,
benned és bennem
eggyé változik.

Nincs hang, mely
ebbe beleszólhat,
szemernyi feszület
közöttünk van.

Fáj, amit adni
szeretnék, hol,
mit? Én csak
kedves maradok.

Egy van, amit
ismertünk, te
is és én is
féltve őrizzük.

Összegyűjtöm,
látod ennyi,
félek ez nem
elég neked.

Egy kapu,
mely kitárult
előtted és mindent
eléd vetett.