2010. december 6., hétfő

Fodor András

Harang

Épp olyan este volt, mint a többi.
Tódultak ki a színház kapuján
a naponkénti zsibogó vidámak.
Közéjük keveredve
szótlan
fogtam a vállad
és
egyszer csak eszembe jutott:

lakik benned egy névtelen erő...
Talán magad se vetted észre,
mikor, honnét növelted,
Titokzatosabb szövedék, mint
a győztes szerelem.

Mindent,
ami a roncsoló idő
tűzrácsain kihullt:
az önkívület gyönyörét,
a veszendő test lélekmelegét is,
akár a néma levegő
üvegharangja a földet,
meg tudja
védeni.