2010. december 6., hétfő

Halász Ildikó

Összeolvadás

Hiába hittük, hogy halott időben
Érünk csak lassan, mint a mag
Hogy aprócska darabjai vagyunk a földnek
Mit egy isteni kéz valahová lerak
Hittük, hogy nagy s dicső az emberi élet
Hisz megedzenek a hétköznapi harcok
Mind feledhető semmiségek
akkor ha már látod:
szememben ugyanaz a tűz
lobban
S egy lesz mi külön volt végül
egymásba fonódik minden
akár egészen, akár csak kis darabokban
sors a sorsba
lét a létbe
egyre jobban
S egyszerre értelmet kap a világ
ha egy szívben már
egy másik is ott van.