2010. november 27., szombat

Kőmüves Klára

Szerettem
-részlet-
...
Tudom, talán csak megtréfált az elme,
hogy ő az, akit ezer versed kereste.
Ő az első, akire mondtad, hogy
kezedbe kúszik majd a lelke,
s te táplálod, szüntelen szeretve.
Lehelve belé holtodiglan a jót,
magadon szűröd át a rosszat,
hogy ő kapja a jobbat.
Akivel álmodtad az ágyat.
Legyen bár rongyos vásznad,
vagy bársony, amelyből melege árad,
de benne ott a vágyad.
Az éjek álmainak ágya,
ahová a fáradtság segít,
vagy két kézzel markolt szenvedély ledönt,
de az a pillanat elönt,
s szívedben nyugtatón simít,
...
Nem.
Nem szerelmet kerestem benne,
de ha jött, hát sokat köszönök.
Nyugalmat látni benne...
Miért kellett látnom?
Miért érintett, mi markolni nem mert?
Miért mondtam, hogy: vedd el, - ha nem szerettem?
Szerettem.
Szerettem elmerengeni a feltámadt,
elhalni látszó vágyban.
Szerettem, fürödni a lángban,
abban a reménysugárban.
A semmiről tovább beszélni,
míg már azt sem tudtam, hogy mit beszélek.
Szerettem remegő hangon szeretni téged.
Szerettem szégyellni az elakadt hangom.
Zavaros mondatom,
kavargó lelkem súgta szájnak,
s ez ostoba cinkos - Hát sejtette biztos...
Sejtette, hogy szeretem,
még akkor is, ha nem szerethetem.
Még akkor is, ha tudom,
hogy nálam sokkalta jobbat érdemel.
...
Szólhatok hozzád?
Szerettelek.
Az első perctől,
...
szavakat kutatva,
Amikor más történt,
mint, ami motoszkált a tudatban.
Az enyémben.
A tiédben - tudom, nincs honom.
...
Bár ne szeretnélek ennyire!
Akkor mernék szavakat szülni fülednek.
Mernék...
Semmit sem merhetek,
mert annyira megszerettelek,
hogy a legjobbat akarom neked,
és szomorú,
az nem én leszek.

Szeretlek.
...