2010. november 25., csütörtök

Bencze Marianna

A fény imája

Hajnalban, napkeletről jött a fény,
föld gyönyörű, hűséges szeretője,
szerelme aranyló lángra kélt,
simulva kúszott a hegytetőre,

bebújt a kis kápolna ablakán,
az oltár lépcsőn sugara megrogyott,
bearanyozva a templom szent falát,
a fény, térdre hullva imádkozott,

s falra rótt igéit olvasva újra,
hite a múló nappal egyre nőtt,
a keresztre feszített elé borulva,

a Világ világossága előtt...
majd felállt, a küszöbről visszanézett,
s az alkonyattal lénye semmivé lett.