2010. szeptember 13., hétfő

Jánk Károly

Emlék

A szombat esti nyár üres papírként
leterítve végig a városon, rejtve neszez
rajta az éj, mint szemétben turkáló
öregasszonyok, macskaköveken karmolász
előrevetett szemmel városterek szél-
fújta arcán, s elindul valamerre - át,
ismeretlenül, és olyan esélytelenül, mint
utak porában térdelő ráncos esőcseppek,
s csak emléke leng, mint egy lobbanó
könnycsepp, mint egy lassan változó perc
mely jelen van még, akár a csillagokról
most lehámló ég,

s valahol a jelzőbóják őszre váltanak.