2010. augusztus 23., hétfő

Zalán Tibor

Alkonyodik

Milyen magas az ég!
Most minden narancssárga és meleg
Milyen messze a föld, még így, behavazva is,
ahogy az állomás felé botorkálok vaksin,
befelé dideregve
Milyen jó lenne, ha az élet után nem lenne élet,
és a halál után nem lenne halál
Csak lebegés lenne, mint anyám méhében,
még tudattalanul, már emlékek nélkül

alkonyodik