2010. augusztus 12., csütörtök

Johann Wolfgang Goethe

Könnyek vigasza

Miért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet?
Valld csak be: sírtál, biztosan;
mutatja szemed.

"S ha sírtam is, elbújva; - az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon."


Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szívét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.

"Ti mulattok s nem sejtitek,
engem szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget síratok.
csak egy, csak egy - hiányt."


Akkor meg rázd föl magadat!
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.

"Azt megszerezni nem tudom,
ahhoz kevés vagyok.
Úgy ragyog , és oly messze ,mint
fönt az a csillag ott."


Csillagra nem vágyunk.
Ha szép, hát örülünk neki,
s a derűs éjben jólesik
rá föltekinteni.

"Tekintek én rá, napra-nap,
s ez minden gyönyöröm;
de éjeim hadd sírjam át,
míg jólesik a könny."


Faludy György fordítása