2010. július 8., csütörtök

Jószay Magdolna

Uram, nem vagyok méltó...

Uram, nem vagyok méltó
és talán soha nem is leszek,
bár úgy szeretnék, és
bízva reménykedem,
hogy meghallhatnád
mélyről feltörő halk,
egyszerű hangját
egy gyarló léleknek,
s kívánhatnám bár,
hogy hajlékomba jöjj...
én enélkül is hiszlek,
elég az Ige, elég a Jel,
és érzése gondviselésednek,
s hogy ide fáradj, nem kell,
hiszen itt élsz bennem, hidd el...
érezlek, látlak lelki szemeimmel...
hanem csak egy szóval mondd,
ó, én hiszek benned,
hogy meghallja füled
suta imám, néma sóhajom...
hisz más e világon nem lehet,
ki szavak nélkül is ért,
csak Te, ki ismered egész
tökéletlenül is teljes életem...
és meggyógyul az én lelkem.