Kócsag áll
a kék folyó szélében
vörös csőre messziről
mint a véres tőr
csipkés tolltaréja
leng a szélben.
Kőbe vágott műremek
nem mozdul
fél a világtól
nem akar barátkozni
nem akar bepiszkolódni.
Olykor borzongás fut át rajta
lép egyet-kettőt
felnyújtja a nyakát
mintha az ég
illatát szimatolná.
Alkonyattal
mint aki elunta
a tétlen szemlélődést
szétcsapja óriás szárnyait
és felröpül igaz hazájába
a könnyű báránygyapjas
felhők közé.
