2010. június 20., vasárnap

Bartalis János

Kint ülök

Kint ülök a szabadban
és a csillagokkal beszélgetek.
Halk esti szél jár,
és csendes nótaszó kél a faluból.

Leány, legény dalol.
Ülnek a ház előtt
kis fatönkön,
vagy kemény fapadon.
És száll szívükből
a sok édes szomorú dojna.

Hallgatom a dalt,
hallgatom az éjben.
Olyan ismeretlen, különös
az elnyújtott ének,
és mégis olyan ismerős,
minden taktusa szívembe vág.

A sok Viorika és Mariora dalol,
és kíséri mély rezes hangon
a sok Juon, Pétru és Stefán
– én hallgatom.

Kiázott kenderek vannak kiterítve
a kerítés mellett,
érződik szagjuk.
Csillognak fehéren
a holdvilágos fényben,
mint ahogy a lányok szeme is fehéren csillog
az augusztusi éjben.