A fűzfa a megmondhatója, mennyi alázat
kell egy kosárhoz, mennyi hűség
a megsejtetthez.
A vessző simul,
hajlik és kitart. Marasztotta fű s ég,
ő elhagyott partot, vizet, virágot.
Kisusogja a titkot, amit az ember
egykor a füzek gyökeréig kiáltott,
s most sulymok takarnak.
Elmondja a fiaknak.
Tőzsér Árpád fordítása
