Mint nőé, lelkem tele aggódással.
Nézd, mit követtem el, Uram,
kezemmel, lelkem liliomával,
szemmel, szívvel, mi az égben van!
Szánd meg az én szenvedésem!
Nincs sem gyűrűm, sem pálma már;
szánj meg, hisz a kérésem
csak gyönge virág s üvegpohár.
Szánd a fájó ajkakat, százat,
bánatomhoz légy kegyes;
liliommal hintsd meg a lázat,
a mocsarakba rózsát vess.
Istenem! Régi galamb-röpték
sárgán, szemem tükrén szállnak el,
szánd a gyolcsot, mely az ágyék
körül bús lengéssel átölel.
Kovács Anikó fordítása
