2010. május 16., vasárnap

Maurice Maeterlinck

Ima

Mint nőé, lelkem tele aggódással.
Nézd, mit követtem el, Uram,
kezemmel, lelkem liliomával,
szemmel, szívvel, mi az égben van!

Szánd meg az én szenvedésem!
Nincs sem gyűrűm, sem pálma már;
szánj meg, hisz a kérésem
csak gyönge virág s üvegpohár.

Szánd a fájó ajkakat, százat,
bánatomhoz légy kegyes;
liliommal hintsd meg a lázat,
a mocsarakba rózsát vess.

Istenem! Régi galamb-röpték
sárgán, szemem tükrén szállnak el,
szánd a gyolcsot, mely az ágyék
körül bús lengéssel átölel.

Kovács Anikó fordítása