2010. május 16., vasárnap

Dobai Péter


A tenger mindig messze van

"A tenger maga az ember." (Ibsen)

A tenger mindig messze van.
Végleg távol van s egyre távolodik végtelenje,
akkor is, ha csak emlékezed, ha már csak álmodod...
akkor is, ha egy magas szirtfokról bámulod,
hogy sugaras hullámlökéseinek súlyos sokasága:
jön honnan s tart vissza hová - - -
A tenger mindig messze van...akkor is,
amikor hajóddal hajózod s vitorlád, árbocod ifjú még,
mint a szíved és nézed, egyre nézed,
és nem látsz a láthatáron többé partokat,
csak tükrének kéklángú tüzét, örök futótüzet,
égszínek izzásában, lázas örvényforgásban - - -
Megállsz egy régi parton s nem tudod ki vagy,
pedig nem tévedtél el...megérkeztél:
a tenger emléke vagy!